Bálint László: Rektor a forradalomban és a megtorlásban


balint_rektor_a_forradalomban„Az 1956-os magyar forradalom szegedi eseményeiben kiemelkedő és meghatározó jelentőségű volt Baróti Dezső szerepvállalása, aki akkor a Szegedi Tudományegyetem rektora volt. Annak ellenére volt ez így, hogy az egyetemi forradalmi bizottsági tagságán kívül semmiféle tényleges forradalmi vezető tisztséget nem töltött be. Már a forradalom kitörése előtt a szegedi MEFESZ létrejöttének segítésével és a József Attila Kör vitaestjén felszólalásával hitet tett a radikális változások szükségessége mellett. A forradalom leverése után, Szegeden 1956. november 6.-át követően a forradalmi utóvédharcból is derekasan kivette a részét. Egyáltalán nem véletlen, hogy a szovjet fegyveres segítséggel a hatalomba visszatért magyar kommunista helyi – megyei és városi – vezetés bosszúját és megtorlását sem kerülhette el. Baróti rektor bátor forradalmi helytállásának állít emléket ez a könyv a forradalom 60.-ik évfordulóján az 1956-os Emlékbizottság Mansfeld Péter pályázatának támogatásával.”

/https://www.lira.hu/index.php/hu/konyv/tovabbi-konyveink/rektor-a-forradalomban-es-a-megtorlasban#bovebb_ismerteto/

„Baróti Lajos kiváló labdarúgó-játékos és -edző, a magyar válogatott sikeres szövetségi kapitánya 1957 májusában levelet írt a közismerten Vasas-drukker Kádár Jánosnak. Az angyalföldi csapat akkori edzőjeként nem pusztán a klub sikereiről számolt be a kormányfőnek, hanem fölhívta a figyelmet testvére, Baróti Dezső szegedi irodalomtörténész-professzor ügyére is, aki szerinte „pusztán személyeskedések és hamis vádak” miatt került börtönbe. Hogy a levélnek volt-e benne szerepe, ma már eldönthetetlen, mindenesetre az egyetemi tanár 1957 októberében kiszabadult.

(A történeti kutatás egyébként inkább Ortutay Gyula – egykori miniszter, népfrontos politikus, az Elnöki Tanács tagja – közbenjárásának eredményeként tudja be a szabadlábra helyezést, semmint a testvéri levélnek.)

Baróti (eredeti családnéven Kratochfill) Dezső (1911–1994) értelmiségi családból származott, édesapja tanár, majd iskolaigazgató volt. Az 1930-as években a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának oszlopos tagja, s szegedi bölcsészhallgatóként kötött életre szóló barátságot Ortutay Gyulával, Tolnai Gáborral és Radnóti Miklóssal. A legenda szerint Radnóti (eredetileg Glatter Miklós) és Baróti úgy igyekeztek nevet változtatni, hogy azok rímeljenek egymásra. Doktori értekezésüket is egy időben készítették:

mindketten kedvenc professzoruk, Sík Sándor piarista szerzetes témavezetésével.

Baróti Dezső 1945 után – Ortutay hatására – a Független Kisgazdapártba lépett be, s a közoktatás területén vállalt szerepet: a tankönyv- és tantervreformon dolgozott. 1948-ban került a szegedi egyetemre professzorként. Előbb a bölcsészkar dékánja, majd az egyetem rektora lett.

Az ötvenhatos forradalom napjaiban rokonszenvezett a szegedi egyetemisták forradalmi törekvéseivel. 1956 novemberében pedig fölfüggesztette, illetve eltanácsolta a szegedi egyetem jogi fakultásának és bölcsészkarának sztálinista oktatóit (élükön Mérei Gyulával, Karácsonyi Bélával és Székely Lajossal). Emiatt 1957 elejétől napirenden volt a

számonkérése, amely 1957 áprilisában vette kezdetét – derül ki Bálint László állambiztonsági kutató Rektor a forradalomban és a megtorlásban című könyvéből (amelynek elsődleges forrásai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok voltak).

Baróti Dezső 1957. március 14-én a bölcsészkari ünnepségen mondott köszöntőbeszédében a következőket fogalmazta meg. „A népek, köztük a mi sokat szenvedett népünk is, új tavaszra várnak, mely végre elhozza azt, amiről 1848 még csak az utópiák hangján ábrándozhatott. Azt, amit magyarul elsőnek Petőfi fogalmazott meg, hogy a bőség kosara, a jog asztala, a szellem napvilága mindenkié legyen.” Ezt a levert októberi forradalom „Márciusban újrakezdjük” jelmondatának kifejtéseként

értelmezte a hatalom, és – mint „ellenséges elemnek” – Baróti preventív őrizetét rendelte el, később pedig előzetes letartóztatásba került.

„Magukkal ragadtak az események, és egyetértettem az 1956. októberi több politikai áramlattal, reformmal, és azok végrehajtásában tevékenyen részt vettem” – mondta 1957 nyarán egyik kihallgatása során. Ősszel két és fél év börtönre, politikai jogainak ötéves fölfüggesztésére és kétezer forintnyi pénzbüntetésre ítélték. Megkezdte börtönbüntetését: előbb a szegedi Csillag börtönben, majd Márianosztrán raboskodott. Összesen hét hónapig volt szabadságában korlátozva. A Legfelsőbb Bíróság később egyévnyi börtönre ítélte, amelynek végrehajtását azonban két évre fölfüggesztette.

Baróti Dezső később évtizedekig a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa volt. A rendszerváltozás idején akadémiai doktori címet szerzett, s mind politikailag, mind tudományosan rehabilitálták. Ötvenhatos szerepének tudományos földolgozása – Bálint László könyve – örvendetes és fontos eredménye az ötvenhattal foglalkozó történeti kutatásnak.”

 

/Miklós Péter:  Rektor a Csillag börtönben : Radnóti Miklós barátjából „politikai bűnöző” http://magyaridok.hu/lugas/rektor-csillag-bortonben-1501774