Deák Ernő: Az Öreghegytől a Schneebergig


deak_oreghegytol
„Életútjáról, köztük az 1956-os forradalom vidéken átélt napjairól és az Ausztriába emigrálásról mesél Az Öreghegytől a Schneebergig című kötetében Deák Ernő Bécsben élő magyar filozófiaprofesszor.

“Az 1956-os forradalom meghatározó élménye máig hat bennem. A Himnuszt évtizedeken át képtelen voltam énekelni, olyan görcs támadt torkomban, ugyanis a drámai helyzetekben a Himnuszt játszották a rádióban” – mondta el az MTI-nek a 76 éves szerző, aki 1956. december 9-én hagyta el Magyarországot, azóta Ausztriában él.

Emigrálása után először Nagy Imre és társai 1989-es újra temetésén járt ismét Budapesten.
Deák Ernő 1970 és 1976 között tanársegéd volt a Bécsi Tudományegyetemen, majd 2005 végéig az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársaként kutatott.

Egyetemi tanulmányai megkezdésétől fogva szerepet vállalt az ausztriai magyarok egyesületi életében: az ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének 1980-as alapításától főtitkára, majd 1991 és 2014 között elnöke  volt, 1985-től szerkeszti a Bécsi Napló folyóiratot, emellett  elnöke a 2001 novemberében alakult Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének is.

A Magyar Napló gondozásában megjelent, fényképekkel illusztrált  kötetben a szerző élete legfontosabb helyszíneit járja végig,  köztük a Sopron közelében fekvő szülőfaluja, Pereszteg határában  emelkedő Öreghegyet, a mesés messzeségével és pompájával a  szabadságot jelképező Schneeberget, a bécsújhelyi kórházat, Kammer  am Attersee-t, Bad Iselsberget, Innsbruckot és az Európai Parlamentet.

Mesél a helyszínekhez kapcsolódó életre szóló élményeiről: édesapja behívójáról, majd súlyos, feltételezhetően halálos sebesüléséről a háború végén, a félárvaságról. Kitér arra is, hogy milyen volt általános iskolásnak lenni az 1950-es évek első felében, hogyan látta a forradalmat határszéli falujából szemlélve, elbeszéli menekülése történetét, és hogy miként vállalt szerepet az ausztriai magyar közösségi ügyek alakításában.

A szerző hangsúlyozta azt is: a “Pesti srácok” áldozatvállalásának köszönhető, hogy Ausztria felkarolta a menekülteket, hozzásegítette a fiatalokat a továbbtanuláshoz. Mint elmondta, ez alapján a múlt század hetvenes éveiben fogalmazódott meg benne a “holtakért élni – élőkért meghalni” mottó.
“Ausztria kormánya volt az egyedüli, amelyik tiltakozó jegyzéket juttatott el a Szovjetunió kormányához a budapesti fegyveres beavatkozás miatt. A menekültek együtt érző fogadtatása a közös múlt átértékelését is kiváltotta. Az osztrák sajtó rendkívül rokonszenvezett a felkeléssel, példásnak minősítve a felkelők hősiességét” – mutatott rá.

Hozzáfűzte: Ausztria 60 évvel az események után számos hivatalos rendezvényen emlékezik meg a forradalomról, például Sebastian Kurz, külügyminiszter november 8-án külön eseményen idézi fel a történelmi eseményt.”

 

(http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/1956_-_eletutjarol_mesel_konyveben_deak_erno/2493965/)