Eörsi László: A csepeli fegyveres ellenállás, 1956


eorsi_csepeliA “Vörös Csepel” hűségében talán leginkább megbízott a kommunista diktatúra. Mindhiába, pár nap múlva összeomlott a helyi hatalom, bázisaikat rövid időn belül elfoglalták a zsarnokságot végképp megelégelő tömegek. A felkelők különösen a városrész központját és a Királyerdőt vonták ellenőrzésük alá. Bár a régi hatalom átmenetileg visszaszerezte a városrészt, de a politikai fordulat következtében a forradalmárok vették kezükbe az irányítást, és a felkelők nemzetőrökké lényegültek át. November 4-étől e körzetben az egyik legkeményebb, legelszántabb ellenállás bontakozott ki, amely hat napig tartott, és súlyos áldozatokkal – a magyar oldatról főleg a lakosság soraiból a városrész lerombolásával járt. A novemberi harcok következtében a magyar részről összesen hatvankilencen haltak meg, míg a megszálló erők tizenöt-húsz főt vesztettek. A kádárista megtorlás során tizenkét csepeli felkelőt, szabadságharcost ítélték halálra és végeztek ki, mások súlyos börtönbüntetést szenvedtek.”

/https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tortenelem-politika/a-csepeli-fegyveres-ellenallas-1956#bovebb_ismerteto/

…Eörsi László egyre tökéletesebbre fejleszti megszokott kiváló színvonalát, s egyre kidolgozottabb formában és szerkezetben valósítja meg vállalt hivatását, hogy az 56-os felkelőket, szabadságharcosokat felderítse.Ehhez olyan szisztémát dolgozott ki, melyben elsősorban helyhez kötődik, s a helyen belül főként az eseménytörténetet írja le.Ezen túlmenősen mindegyik kötetében van egy táblázat-függelék is, ahol felsorolja az eseményekben résztvevőket, s azt is jelzi, kiről van információ és kiről nincs.Azt is jelzi, hogy a lista soha nem lehet teljes, hiszen az 56-os felkelők történetének feltárása az a terület, ahol nagyon nehéz haladni: sok is a (legtöbbször ellentmondásos). forrás, meg kevés is.

Szakmailag tökéletesek ezek a kötetek annyiban, hogy nem csupán eseménytörténet van bennük, hanem mindig tartozik hozzájuk életrajz-gyűjtemény is, s az életrajzokhoz fényképeket is társít. Nem a hiányosságok elfedésére törekszik, azt is megmutatja, ahol nincs forrás, vagy problémásak a források. Nemcsak az életrajzokhoz csatlakoznak fényképek – amelyek rendkívül eltérő minőségűek, hiszen sok emberről csak  igazolványkép, vagy homályos fotó maradt fenn, vagy még az sem -, hanem az eseményeket megörökítő képek is, melyekből egyre több kerül be a kötetekbe.

1956-nak talán ez a legellentmondásosabb része: a felkelők, a szabadságharcosok. …

Eörsi László olyan történész, aki nem szokott kurzusokhoz alkalmazkodni. Kidolgozott módszerét már régóta gyakorolja, műveli, s ebben a különböző politikai rezsimek változása sem hozott fordulatot.

Mi itt a fő ellentmondás?

Nehéz ezt megfogalmazni: úgy hős valaki, hogy közben rengeteg hibája van, s akár még köztörvényes bűncselekményt is elkövetett. A résztvevők összetételéből eredően nagyon sok felkelő olyan fiatal, akiket elhagyott családjuk, rossz családi háttérrel élnek, árvák, vagy félárvák.

A másik jellegzetesség, hogy a felkelők nagyon nagy százaléka (nehéz pontos arányt mondani), de talán 80-90 százaléka munkás származású, vagy munkássá lett szegényparaszt, vagy nagyon elesett környezetből érkező ember.

A vezetőknél persze, már nagyobb a változatosság, de a résztvevőknél a másik jellegzetesség a származáson kívül az életkor: a fiatalság. Akár 14-15 évesek is vannak közöttük, s pillanatnyi becslésem alapján az átlag életkoruk 20 és 30 év között mozgott.

….

A könyvben található képek azt is mutatják (ami ugyancsak ellentmondása a fegyveres felkelésnek), hogy a hős szabadságharcosok szemben állnak a betolakodó szvhet csapatokkal, ugyanakkor ez a szembenállás és harc a civil lakosságnak is okoz károkat, sőt egész városrészek pusztulását is vonja maga után.

Nem pusztán az eseményeket dolgozza fel, … mögöttes, plusz információkat is hordoznak művei.

 

/http://www.21keruleti-hirhatar.hu/index_cikk.php?hh=eorsi-laszlo-konyve/