Magyar kereszténydemokraták és 1956


„A Barankovics István Alapítvány fennállása óta feladatának tekinti a kereszténydemokrácia szellemi örökségének ápolását. E tevékenysége keretében hozta létre honlapján a Kereszténydemokrácia Tudásbázist. A Tudásbázis a XIX. századtól kezdve a jelenkori aktualitásokkal bezáróan reprezentálja a kereszténydemokrácia történelmét, közéleti hagyományait, politikaformáló törekvéseit, társadalmi és politikai gondolkodását.

A hazai és európai kereszténydemokrata értékek terjesztését szolgálja többek között az alapítvány könyvkiadási programja  is, amelynek keretében az elmúlt 10 évben közel 60 kötet látott napvilágot…”

A Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg „a Kereszténydemokrácia Tudásbázis kutatócsoportjának … munkája, amely a magyar kereszténydemokraták 1956-os tevékenységét összegzi. A munkacsoport szándéka az volt, hogy bemutassa a Demokrata Néppárthoz köthető hazai és emigráns kereszténydemokraták 1956-os szerepvállalását, politikai elképzeléseiket, valamint a forradalom és szabadságharc bukása után őket ért megtorlásokat. A kötet új, és már ismert történeti forrásokra alapozva szintetizálja az eddig a szakirodalomban csupán fragmentáltan vizsgált témát, ágyazza be a párt- és köztörténetbe és a politikai gondolkodásba, ezáltal mutatva fel azt a „hozzáadott értéket”, amely specifikusan e kereszténydemokrata csoporthoz köthető.

….1956-ban a kibontakozásra adatott idő hiánya, illetve az ország állapota, körülményei miatt kevés kivételtől eltekintve egymásra sem tudott találni a kereszténydemokrata politikai cselekvés budapesti, vidéki és emigrációs szegmense, a kötet mindazonáltal egységes keretbe vonja tevékenységük bemutatását, hiszen ezek közös alapja minden esetben az élő kereszténydemokrata politikai hagyomány forradalomra adott reflexiója volt.

A „Magyar kereszténydemokraták és 1956” c. kötetben négy tanulmány, kronológia, valamint egy forrásközlő rész található. Az első három tanulmány ugyanazt a témát három különböző aspektusból – politikatörténeti, politikai gondolkodásbeli és az állambiztonsági anyagok alapján – tárgyalja, hogy az egymást kiegészítő kutatási szempontok teljesebb és árnyaltabb képet nyújtsanak a Demokrata Néppárt 1956-os történetéről. Szabó Róbert történész a párt 1956-os politikatörténetét dolgozta fel. Működésének 1949-es felfüggesztése utáni időszakra mint előzményre visszatekintve válik csak érthetővé az 1956-os forradalom idején tapasztalt gyors újrakezdés, így a kötet elemző része a 49-56 közötti kereszténydemokrata sorok bemutatásával indul. Ezt az 56-os események tárgyalása követi. A tanulmány áttekinti a vidéken és a fővárosban közéleti szerepet vállaló kereszténydemokraták tevékenységét.

Míg az első tanulmány azt mutatja be, mi történt, a második a politikai gondolkodás dimenziójában azt állítja fókuszba, miként gondolkodtak a szereplők mindarról, ami történik.  Kiss Mária Rita a DNP 1956-os eszmei-politikai arculatának néhány, a rendelkezésre álló dokumentumok alapján tetten érhető elemét rekonstruálja. Az 1956-os keresztény pártok helyzetértékelésének és kibontakozási javaslatainak kontextusában mutatja be miként tett kísérletet a DNP arra, hogy pozicionálja magát azon a cseppfolyós és kialakulatlan pártpolitikai palettán, ami a többpártrendszer bejelentése után szinte azonnal elkezdett formálódni, de az idő rövidsége miatt sohasem jutott el a versengő politikai elképzelések nyílt konfrontációjáig.

A harmadik megközelítés Petrás Éváé, aki az 1956 utáni megtorlások természetrajzát a kereszténydemokraták áldozattörténetein keresztül ábrázolja. Az előző fejezetekből megismert tényekkel ebben az írásban az állambiztonság által újrakontextualizálva és kriminalizálva találkozhat ismét az olvasó. E torzító narratívák célja az volt, hogy a történtekből az „ellenforradalmi tevékenységben való részvételt” kreálva a résztvevőket büntethetővé lehessen tenni.

Petrás Éva és Szabó Róbert közös munkája az amerikai és európai emigráció forradalomhoz köthető egyidejű és a forradalmat követő tevékenységének legfontosabb momentumait gyűjtötte egy csokorba. A kereszténydemokrata emigrációnak később is jelentős emlékezetpolitikai szerepe volt 1956 szellemének ébren tartásában, amely a nyugati magyarság számára új kohéziós erőt, az itthon maradottaknak pedig vonatkozási pontot és reményt jelentett a Kádár-rendszer évtizedei alatt.

A tanulmányokat Szabó Róbert tájékozódást segítő kronológiája egészíti ki, amely a Demokrata Néppárthoz köthető eseményeket a köztörténet alakulásával párhuzamosan tárgyalja.

Bár fegyverek közt hallgatnak a múzsák, az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában mégis születtek olyan dokumentumok, amelyek lehetővé teszik a kereszténydemokrata szerepvállalás bemutatását. A kötet második része a munka során felhasznált források közül válogat. Másodközlésben jelennek meg a párttörténet alapvető dokumentumai, valamint a munkacsoport kutatásainak eredményeként fellelt, a Demokrata Néppárt egykori képviselőihez, országos és helyi, illetve emigrációban élő politikusaihoz köthető szövegek és levéltári anyagok. Most először lát napvilágot többek között Barankovics István 1957-ben készült tanulmánya, amely az emigráció forradalom utáni belső vitáinak alaposabb megismeréséhez nyújt támpontot. Varga László visszaemlékezéséből megismerhetjük az 1956-os magyar forradalomról megjelent

visszaemlékezéséből megismerhetjük az 1956-os magyar forradalomról megjelent egyik első kiadvány, az úgynevezett Szürke könyv megszületésének történetét.  Reprezentálva a külföldön élő magyar kereszténydemokraták emlékezetpolitikai tevékenységét, a gyűjteménybe került Kovács K. Zoltánnak egy 1979-ben, az amerikai Rutgers Universityn elmondott emlékbeszéde. Minden bizonnyal szociológiatörténeti kuriózum Kovrig Béla 1956-os emigránsok körében végzett adatfelvételének kérdőíve, továbbá érdeklődésre tarthat számot az az állambiztonsági tankönyvrészlet is, amely a fővárosi pártszervezésben vezető szerepet játszó Matheovits Ferenc tevékenységéből konstruál államellenes bűntettet. A sort Szakolczai Györgynek a kutatócsoport kérésére összeállított memoárja zárja, aki az utolsó megszólaltatható szemtanúja a Mérleg utca pártszékházban 1956-ban történteknek.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc nem csupán a magyar nemzet 20. századi történetének egyik legnagyobb fordulópontja, hanem a kereszténydemokrata hagyomány és politikai gondolkodás számára is korszakküszöböt jelentett. A forradalom annak a diktatúrának a megdöntésére irányult, amelynek kialakulását az 1947-es parlament legerősebb ellenzéki pártjaként a Demokrata Néppárt a végsőkig akadályozta. Az 1956-os visszatérés lehetőséget adott a kereszténydemokrata politikai hagyomány újbóli kinyilatkoztatására és egyben aktualizálására is. Ezáltal a demokrácia és szabadságjogok mellett elkötelezett újrakezdések mindenkori követelményét rögzítette, így járulva hozzá a majd a rendszerváltozáskor ismét elérkezett újraindulás politikai, történeti előfeltételeinek megteremtéséhez. Bár a kortársak úgy vélhették, a kereszténydemokrácia 1956-ban éppen csak életjelt adott magáról, de generációjuk valójában olyan emberi és hazafiúi örökséget hagyott az utókorra, amely 1956 forradalmát – benne a kereszténydemokraták „hozzáadott értékével” – Magyarország 20. századi történelmének egyik legkiemelkedőbb kollektív nemzeti teljesítményévé emeli.

Kiss Mária Rita – Petrás Éva

/https://barankovics.hu/cikk/idoszeru-vallas-es-tarsadalom-alapitvanyi-hirek/magyar-keresztenydemokratak-es-1956/