Tabajdi Gábor: Budapest a szabadság napjaiban 1956


budapest_szabadsag_napjaban„A magyar fővárosban 1956 októberében kirobbant forradalom hatására Budapest a nemzetközi érdeklődés középpontjába került: a város hétköznapi terei, mindennapi helyszínei egyszerre világpolitikai jelentőségű tanácskozások témái lettek, és az utcákon készült képek bejárták a világsajtót. A megtapasztalt szabadság élménye, a forradalom történetei – és nem egy esetben az októberi napokhoz kapcsolódó mítoszok – a magyar közemlékezetben is kitörölhetetlenül összekapcsolódtak a városi terekkel.”

 

/http://www.jaffa.hu/akciok.php?akcio_id=266”
„Ebben a történelmi-útikönyvben a topografikus megközelítés elve érvényesül, azaz a forradalmi Budapest tereit alapvetően földrajzi rend szerint mutatom be. A könyv olyan helyekre is elkalauzolja olvasóit, amelyek sokkal kevésbé állnak reflektorfényben, mint a múltidézés jól ismert helyszínei.
E tér(kép)központú megközelítés a forradalom eseménytörténetének ismeretében korántsem tűnik önkényesnek. A forradalom szereplői: katonák, felkelők, politikusok vagy laikusok maguk is különböző térképek fölé hajoltak 1956-ban. A felkelők, a „pesti srácok” ellenállási bázisokat alakítottak ki, a fegyveres testületek parancsnokai biztosítási körzeteket határoztak meg, majd védelmi terveket készítettek. A Parlamentben, fővárosi intézményekben vagy budapesti lakásokban politizálók pedig a világtérképre pillantva elmélkedhettek az ország sorsáról Kelet és Nyugat között. Az októberi napokban ugyanis tömegek számára vált átélhetővé, hogy Magyarország sorsa világpolitikai játszmáktól is függ.
A helyismeret vagy annak hiánya olykor a gyakorlatban is döntő szerepet játszott a fordulatos események során: elég csak a városban eltévedt tankokra utalni, amelyek a Kilián-laktanya és Maléter Pál sorsát, majd a Corvin-köz, vagy a Köztársaság téri pártház ostromát is eldöntötték, s így végső soron az egész forradalom sorsát meghatározták. A forradalom lényegi eleme volt a hatalmi intézmények elfoglalása, a titkos objektumok felkeresése, az ávósok és pártfunkcionáriusok uralta városi terek és épületek birtokba vétele. Az egyéni sorsokat alapvetően határozta meg, hogy kinek milyen virtuális és valóságos térkép állt a rendelkezésére, hogyan igazodtak el a városban az ávósok, a felkelők vagy az egyszerű polgárok a fegyveres harcok vagy éppen a menekülés során. Esetenként a lefüggönyözött autóban, vonaton szállított rabok sorsát is befolyásolta, hogy felismerték-e, merre viszik őket.
Munkám a korábbi útikönyveimhez hasonlóan tudományos-ismeretterjesztő munka, amely a forradalommal kapcsolatos gazdag történeti irodalom felhasználása mellett kisebb részben saját korábbi kutatásaimon alapul.

 

/A könyv előszava/