Váci Mihály: Lobogó jegenyék – Napló 1956, versek, vallomások


„A kötet az 1956-os forradalom évfordulójához kapcsolódik. Váci Mihály eddig ismeretlen naplója 1956 októberéből, versek, vallomások. E tiszta és friss levegőjű könyvvel, amely életműve ismerőinek is igazi meglepetés, cselekvően itt van közöttünk újra. Meghökkentő és kivételes kötettel, hiszen a bemutatott napló, az egybegyűjtött 56-os versek egyaránt az újdonság erejével hatnak, s a hozzájuk kötődő-kapcsolódó reprezentatív vers- és prózaválogatással, továbbá a friss képmellékletekkel együtt egészen új megvilágításba helyezik az életművet – először áll a teljes, az igazi arcával előttünk Váci Mihály!”

https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=26012&type=22

„Váci Mihály 56-os naplója annak kiadói szerint remélhetőleg végérvényesen megváltoztathatja a költőről 1990 után kialakított hivatalos álláspontot.

Sokakban ugyanis még ma is az a kép él, miszerint Váci “a rendszerváltás előtti diktatúra kiszolgáló alkotója lett volna”  ….“Ez a napló visszahelyezheti Váci Mihályt a magyar irodalomban őt megillető helyre”

A Lobogó jegenyék. Váci Mihály ismeretlen naplója 1956-ból címet viselő könyvet a költő nevét viselő nyíregyházi társaság és a budapesti kör adta ki.

A kötetben a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában őrzött Váci-sorok olvashatók.

… Váci is részt vett a budapesti 56-os eseményeken, s a naplóból idézte, amit a költő a Petőfi szobornál tartott megmozdulásról, a Sinkovits Imre színművész által a tömeg követelésére elszavalt Nemzeti dal hatásáról írt: “Csak a Petőfiék lánggyújtotta tömeg érezhette azt, amit mi. Mindenki esküre emelte kezét és felujjongva, megrészegülve a szabadság első leheletétől, ami hosszú évtizedeken át nem volt levegője a magyar égboltnak, megrészegülve a nagy, mámorító merészségtől, hogy mit merünk, és hogy megmerhetjük mindezt, ha akarjuk és ha van bátorságunk”. Felidézte azt is: a tömeg innen a Parlament elé vonult. Itt órákig jelszavakat kiáltoztunk, “Vesszen Gerő!”

“Mondjon le a kormány!” “Egyetemi pontokat!” “Ruszkik haza!”.

A forradalmi események hatására Váci a naplójában versrészleteket is papírra vetett: … “Egy nép színe-java gyűlt össze itt! A vulkán felgörgette szörnyű köveit. Izzva sistergett a legtisztább ércek lávája, az indulatok hófehér tiszta felhője, ötszázezer ember állt e szent öveken, ötszázezer ember hallatta a szavát, kért, követelt, sürgetett, öklét rázta – szívét emelte, dübörgött – zúgott énekelve“.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15239

„A költőről életében megalkotott egyoldalú képet árnyalta a jó három évtizedes csönd. Más Váci Mihály lép elénk, ha elolvassuk sokáig eltitkolt, 1956 októberében elkezdett naplóját, a forradalom és a megtorlások versciklusának korábban szétszórt, nemegyszer félredátumozott darabjait, továbbá más verseinek – a reményteli évek, majd a csalódottság időszakának – e java termését. Tasnádi Gábor, a könyv szerkesztője felhívja a figyelmet arra, hogy Váci „elkötelezettségének” valódi tartalma most, a Lobogó jegenyék című kötetet olvasva világosodhat meg igazán. Ötvenhat legfényesebb napjaiban papírra vetett naplója igazi költői krónika. Az átélés hevéről, a krónikás érzelmi fűtöttségéről vall minden sora: „Azzal kellene kezdeni ezeknek a napoknak a megörökítését, hogy elmondjam a tüntetés lefolyását, de most, amikor vér folyik az utcákon, a lakásokban és a kaszárnyákban – és áruló kormányunk még a mai nap, 1956. október 27-én, szombat este 3/4 hatkor is azt a belügyminiszteri parancsot adja ki, hogy a BM beosztottjai hűségesen teljesítsék feladataikat, tehát az ávósok tovább is lőjenek –, ilyen percekben már nem lehet igazodni, nem lehet lassan és megfontoltan írni.”
A Lobogó jegenyék középpontjában az 1956-os Váci Mihály áll, aki eljut odáig, hogy – a Ledöntött jegenye versciklusban – megfogalmazza az ország politikai vezetőinek árulását. Mindennél többet mond a költő hovatartozásáról a beköszöntő vers: „Nem lesz előttem semmi szent / csak a magyar nép s szenvedése, / s mindaz, aki miatta nem pihent, / s a lobogót bemártva vérbe, / az ágyúcsővel szembe ment!”
Talán érdemes Ratkó Józsefet idézni, aki ezt tartotta költőtársáról, Váci Mihályról: „Versei útjelzők: a jövő erre van – erre menj!, mit tudnak ezek a versek? Tanítani: hűségre. Szoktatni: emberségre. S tudják a múltat, és remélik ugyanazt a jövőt, amelyet mi.” Váci Mihály nem érhette meg a változást. De ahogy Mezei András is megfogalmazta, újra a nagy magyar költők sorában a helye: „Verseinek virágillata volt, verseinek földszaga volt. Bizalmat, országos szeretetet, szerelmet árasztottak a költeményei… Váci Mihály költészete visszatér a felnövő magyar generációk szívébe…”
https://mno.hu/migr_1834/ledontott-jegenyek-599625